Készül Érd általános rendezési terve

A megye legifjabb – ám lélekszámát és ellátási feladatait tekintve igen jelentős – városának, Érdnek fejlesztése, egységes arculatának kialakítása nem kis munkát ad a város vezetőinek, és azoknak a tervezőknek, akik rajzasztalon újabb és újabb változatokban képzelik el a település szerkezetét, út- és utcahálózatát, tereit, parkjait. Sok munkát ad az is, hogy a korábbi évtizedek építkezései nem segítették, inkább akadályozták az egységes fejlesztést.

Kedvezőtlen örökség terhei
Weress Kálmánt – a Pest megyei Tanács Tervező Vállalat tervezőmérnökét, aki kollégáival együtt immár egy éve ismerkedik Érddel, s a közelmúltban készítette el a fejlesztés programtervét – legelőször erről az örökségről kérdezem. – Közismert – válaszolja, hogy a harmincas években, amikor a magyar Svájc megteremtése ürügyén kiparcellázták gróf Károlyi Imre birtokát, nem vették figyelembe a legalapvetőbb településrendezési követelményeket sem. Így például nem ritka a meredek lejtőn, vagy szakadékon át vezető utca sem. Az akkoriban
kialakított utcahálózat alapjaiban elhibázott. Ezt helyre lehetett volna hozni a felszabadulás után, hiszen akkor 23 ezer parcellából 15 ezer még beépítetlenül állt, nem voltak burkolt utak, közművek. Ha akkor megállíthatták volna az építkezéseket,
ma összefüggő, beépítetlen területekkel gazdálkodhatnánk. Mindenre kiterjedő városrendezési terv elkészítését követelte volna az M 7-es út megépítése is. Ehelyett csak a lakóházak tervei készültek el – és maguk a házak, a korszerűtlen telek- és utcarendszerben.
– Az örökség mellett a tervezőnek a lakosság várható növekedésével, az igények megsokszorozódásával is számolnia kell. Milyen távlatban vizsgálják az adatokat, s készítik a terveket? – Érd, Diósd, Tárnok már napjainkra összeépült. Ezen a területen mintegy 95 ezer
lakost és 15 ezer üdülővendéget lehet elhelyezni a szükséges intézményekkel együtt. A második 15 éves lakásépítési terv előirányzata szerint 1975 és 1990 között körülbelül 2550 telepszerű lakást építenek. A rendezési terv programja szerint még 1500 telepszerű lakást lehet építeni Érd központjában. Arra kell törekednünk, hogy az ingázók száma a jövőben ne növekedjék, tehát a gyarapodó lakosságot elsősorban a helyi ellátó-szolgáltató tevékenységben kell foglalkoztatni. A 30 évre szóló nagytávlatú általános rendezési terv (ezen belül a 15 éves hosszútávlatú terv elkészítésekor) sok más szempontot is figyelembe kell vennünk.

Utcák, terek, közlekedés
A sok más között talán legelőször a város jelenlegi szerkezetéről, annak várható alakulásáról kellene beszélnünk. Az utak, vasutak ugyanis behatárolják a lehetőségeket. Ide kapcsolódik a közlekedés is… A város északkelet-délnyugat irányú tengelyét a Bajcsy-Zsilinszky – Riminyáki út, a másikat a Tárnok – Diósd irányú út határozza meg. Már a jelenlegi programtervből kitűnik, hogy az előbbi városközpontra eső szakasza megváltozik, új, a vasúti síneket nem azonos szinten keresztező nyomvonal alakul ki. A kedvezőbb városszerkezet kialakításához hozzájárul, ha a Szent István út és térsége kapcsolatban lesz a 70-es úttal. Már az első programtervben megjelenik a 70-es és a tervezett M6-os utat összekötő teljesen új nyomvonalú út is. A városban hat vasútállomás van, jelentős forgalmú közutak szelik át, sűrűn indulnak az autóbusz járatok. A közlekedésen mégis van mit javítani. Azért, mert jelenleg még nem beszélhetünk a helyi és a távolsági közlekedés egységes rendszeréről. Ennek kialakítása éppen olyan fontos, mint az aluljárók létrehozása. Az utak, vasutak nemcsak összekötnek, hanem el is választanak, balesetveszélyesek a sorompók, a forgalmas, irányító lámpa nélküli gyalogos átkelőhelyek. Az sem lenne helyes, ha az összeépült településeket a fővárost elkerülő autópálya elválasztaná. Ezt az utat nem Érd és Diósd, hanem Diósd és Budapest között kellene vezetni, véli a tervező.

Centrum és alközpontok
– Az egymás után következő tervrajzokat figyelve látom, hogy a városközpont területe egyre délebbre helyezkedik el, a vasútvonalakkal és úttal szétszabdalt területen, s egyre távolabb a terület tényleges középpontjától. Végül is hol helyezkedik majd el a
központ? – A vasútállomás és az út két oldalán. Az északi rész valóban fontos, mert a település főleg ebben az irányban fekszik. Az ideális városközpont üzletek, intézménye sokaságából, sétáló utcákból tevődik össze. A központ a történelem folyamán szinte
minden városban kialakult – Érden azonban nem.

Az 1972-ben felépült autóbusz-végállomás még akkor sem lehet központ, ha ott jelenleg is van néhány üzlet és étterem. A létesítendő centrumban olyan gyalogos utcákat kell kialakítani, amelyeket a nagy forgalmú útvonalak elkerülnek – ezt többek között az M6-os teszi majd lehetővé. Természetesen önmagában nem elég a nagy központ kialakítására – csomópontokat kell létrehozni Érd Parkvárosban, s ennek
ellenpólusaként Érd-Ófaluban. Az alközpontok között megtaláljuk majd Diósdot, Érdligetet, a Szent István út térségét és Tárnokot. Mellettük természetesen az egyes körzetek ellátására egyéb pontokon is állnak üzletek, óvodák és iskolák. Sokszor említik Érdet kertvárosként. Pedig jelenleg valójában nem kert-, hanem kerítésváros. Hiányzik a nagyobb összefüggő parkterület, az épített és a természetes környezet összhangja. Kerítésekkel körülvett házakkal találkozunk csupán, s ilyen területen igen nehéz utakat, parkokat, sétányokat, tehát várost építeni.

– Mi a megoldás?

– Fel kell hagynunk a jelenlegi telkesített beépítési móddal, legalább a fő- és az alközpontok területén. Korszerű, nagyvonalú elképzeléseket akarunk megvalósítani, ehhez merni kell nemet mondani egyéni vágyakra, az egész közösség érdekében. Bizonyos az is, hogy a kórház körül – elhelyezésére ma még több variáció van – nagyobb zöldterületet kell kialakítanunk, de ugyanígy szükség van zöldterületre Tárnokon, Diósdon, Érd-Ófaluban, üdülőterületre az Érd Parkvárost határoló félkörben. Ez egyrészt egészségügyi, másrészt városképi szempontból fontos. Az utóbbi arra is ösztönöz, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehetne megváltoztatni a parkvárosnak az M7-es útról feltáruló képét. A hagyományos épületek között megjelenő korszerű, csoportos családi házak kedvezően változtatnák meg a jelenlegi
monoton városképet.

Embert formáló környezet
A várostervező – és a városképet a gyakorlatban kialakítók – előtt nagy munka áll. Most kezdődik igazán a tervezés időszaka, a többféle lehetőség közötti döntések szabják meg, merre, hogyan formálódik a település arca. Az építés pedig évtizedekig is eltart, hiszen nem annyira a meglévőnek a továbbfejlesztéséről, mint inkább az eddigitől eltérő, korszerű emberi környezetnek kialakításáról van szó Érden. Ez
egyszerre jelent funkcionális és megfelelő léptékű – tehát esztétikus környezetet. A lakótelep önmagában még sehol nem oldotta meg, hogy valóban város jöjjön létre, a maga sajátos jellegével, lakosságával, szokásaival, atmoszférájával. A fővárossal szoros, sokoldalú kapcsolatban álló Érden – bár kedvezőtlen adottságokat örökölt – megvan rá a lehetőség, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely valóban
otthonná, az emberek gondolkodásának formálójává válik.